Hiába izzadja büdösre magát a Habony-féle kommunikációs pöcegödör

Röviden: minél inkább hörög Németh Szilárd, annál nagyobb a pánik a Fideszben. Mert egyrészt soha nem lehet tudni, mikor dől el a fényességes csillag úgy, mint féldisznó az ólban, hogy már megtámasztani sem lehet.

Másrészt és ráadásul a bicikli nem csak rozsdás, de ezerszer túltolták már azon a vonalon, ahol a csalás-hazudozás-harácsolás ellenére a gravitáció még mindig nem akadályozza a népszerűséget felhajtó erőt. Elérték azt a pontot, amikor a látszólag magabiztos, az enyhén görénytől a nagyon görényig terjedő skálán tapasztalható megmozdulások, akciók, ügyködések már sokkal inkább a kétségbeesés számlájára írhatóak, mint a diadalittas menetelésére. Fosnak a g*cik, ha már nevesíteni is hajlandóak a nemzet ellenségeit.

Hosszabban: a hvg.hu-n ma megjelent, a meglehetősen szerencsétlen címválasztás ellenére – Tinilányok kergetik őrületbe a Fidesz kommunikációs guruit – nagyon is megfontolandó tartalommal bíró cikkel kapcsolatban lenne nekem néhány megosztanivaló gondolatom, amennyiben az abban foglaltak szorosan kapcsolódnak a Rezsiszilárd által aktivált pánikgombhoz.

Aki látta, hogy a TV2 hogyan vágta össze gennyes propagandává a nyugdíjasokról készült kiváló kórrajzot, az Ajándék című filmet; aki figyelemmel kíséri, hogy milyen alávaló, övön aluli erkölcstelenséggel álltak most bele – sokan mások után – Hadházy Ákosba; akinek nem kerülte el a figyelmét, hogy Vajna András okleveles, közpénzből milliárdos gazember tévéje a karaktergyilok milyen mélységeiben dagonyázik, az pontosan érti ezt a fajta elkeseredést. Azt az elkeseredést, ami annak dacára is naponta hatalmába keríti a kormánypártot, hogy nincs ellenzék, nincs alternatíva, még csak nem is körvonalazódik semmiféle változás 2018-ra. Nem sokan hiszik el ezt pillanatnyilag, de a Fidesz nevű bűnszervezet lassan, de annál biztosabban felzabálja önmagát. Kövér házmester legfőbb rémálma beteljesedik: ellenzék híján kinyírják magukat.

Ennek a folyamatnak része, hogy rádöbbentek: az üzeneteik akkor sem jutnak el például a fiatalokhoz, ha a nyilvánosság ilyetén, egész pályás letámadására az elmúlt két évtizedben még biztosan soha nem volt példa. A 16-25 éves korosztály – amelyet egy 10 ezer forintos Bözsi-utalványhoz hasonló beetetéssel nem sikerült meg se közelíteni – kvázi teljesen apatikus és közönyös a politikát illetően. És arról még nem beszéltünk, hogy hosszú hónapok, ha nem évek óta a választók 40%-a

Hiába izzadja büdösre magát a habonyi kommunikációs pöcegödör, ez a társadalmi csoport nem olvas napi- vagy hetilapokat, nem néz híreket a tévében, nem hallgatja a rádióban sem, de még a Facebook-hírfolyamukba se nagyon engedik be a politikai híreket.

„Szinte szavakat sem találni arra a tájékozatlanságra, amelyet ez a korosztály általános politikai és gazdasági kérdésekben mutat”

– írja a hvg.hu a párt belső, „médiafogyasztási szokásokat vizsgáló közvélemény-kutatásai” alapján. A belső tanulmány szerint az ország általános politikai tájékozottsága is siralmas: 10-ből 8 ember keveri például Szijjártó Pétert Zuschlag Jánossal. Ezért aztán Fidesz – mint eddig is mindig mindent – erőből oldaná meg a problémát: a végletesen leegyszerűsített üzenetekkel az a helyzet, hogy

„ha nem tesszük eléjük, kikerülhetetlenül, egyszerűen nem jut el semmi, úgyhogy nincs más eszköz, mint belemászni az arcukba”.

Ha a lapnak nyilatkozó, kormányzati kommunikációt közelről ismerő fideszes forrás hazudott, akkor én is hazudok, egyébként meg így áll a dolog: az egykor fiatal és demokrata titánok mára hazug-harács-hatalommániás seggarcú gecikké váltak. És ha valaki leszarja a fejüket, vagy nem úgy gondolja, ahogy ők, akkor jön az agresszív arcba mászás. Kipróbált, tipikus, ismerős. Ha az eltakarítás nem egyszrűen alkalmazható, akkor tolják a szart bele az arcba.

Bár ha Németh Szilárd nem tudja megszólítani ezeket a passzív-apatikus fiatalokat, akkor senki. Vagy Harrach-Kósa-Rétvári-Tállai-Tetszőlegessenkiházi. Megmondom, mi van, bár nem kutattam közvéleményt: se szexik, se trendik, se fancy-k nem vagytok, Zuschlag és Szijjártó között meg csak annyi a különbség, hogy az utóbbi még nem ült böriben. Továbbá a pánik – bár maximálisan érthető – nevetséges és szánalmas is egyben, nem beszélve arról, hogy megint az agresszivitásban látják a mentőövet.

Pedig az elmúlt nyolc év utáni elmúlt hét évben (igaz, a korábbi éveknek is megvan a maguk bűne ebben) az elvtársak mindent elkövettek azért, hogy a magyar társadalmat minél távolabb lökjék, elfordítsák a közélettől, hogy csak a fanatizálható híveiket tartsák meg a vakhit biztos talaján. Az agresszív média- és plakátkampányok, a tömény gyűlölet szétteregetése, a civilizált közbeszéd totális kinyírása túlságosan is jól sikerült. Csakhogy a jobbára aggkorú stabil tábor már nem jelent garanciát semmire, akkor sem, ha a választójoggal bíró polgárokat hányásközeli állapotba hozva folyamatosan távol tartják a szavazóurnáktól. Viszont míg 10 ezres nagylelkűség a nyugdíjasoknál nagyobb eséllyel talál célba, a fiatalok nagy része öklendezik a konzervativizmusnak álcázott mosléktól, amivel szekálja a Fidesz.

Igen, a fiatalok meggyőződéssel szarnak bele az állampárt kutyaütő politikájába, sőt egy tavaly novemberi nemzetközi mérés szerint a 18-24 éves fiatalok 46%-a külföldön próbálna szerencsét, ezzel pedig vezetjük a kalandvágy uniós listáját. Minimum elgondolkodtató. Ennél csak az a nagyobb szívás, hogy nem emiatt fáj a kommunikációs iszapbirkózók, netán szakpolitikusok feje, hanem azon agonizálnak, hogy miként tolhatnák jobban a mocskot a fiatalok orcájába.

Ahelyett, hogy azon agyalnának, hogy mit kúrtak el, miért fordulnak el – kvázi önvédelemből – tőlük és úgy általában az egész politikai mocsártól az ifjak, miért van az, hogy a rengeteg megvezető, agresszív propagandától, a gagyi manipulációktól felfordul a gyomruk, méginkább bele akarnak mászni a pofájukba, bebújni a bőrük alá. Nem csak nekik, annak a stabil 40%-nak is, aki szomorú közönybe süllyedve nem tud pártot választani magának. Ez a Fidesz sara, mocska, bűzös szemete: hogy a közbeszédet nem a közösségi kérdések, a pozitív viták uralják, hanem az uszítás, megfélemlítés, karaktergyilkolászás, háború, puskapor. Erre a tömény mocsokra a lábbal szavazás, az elfordulás, az elmenekülés a válasz.

Úgyhogy egyáltalán nem tisztelt aljadékok! A habonyi izzadás ellenére a fiatalokat elveszítettétek és ők lesznek azok – bár most nem úgy tűnik -, akik megássák a sírotokat. Mert ezeknek az embereknek csesztétek szét a legjobban az életét, őket üldöztétek el elsősorban, az ő jövőjüket loptátok el, számukra tettétek leginkább élhetetlenné az országot. Úgyhogy, hajrá, másszatok csak bele az arcukba, a fiataloknál ez jellemzően működni szokott. Hihetetlen nagy szerencsétek van, hogy ezek az emberek még nem ébredtek öntudatukra, de már nem sok kell hozzá. Akkora szívlapáttal fognak belemászni a becstelen, korrupt, hazug pofátokba, hogy Zuschlag és Szijjártó egyenfeje adja a másikat.

adomany